Ott van a fejedben a kép. Jó fizetés, jól hangzó pozíció, siker, csillogás. Naponta küzdesz a képért, az álomért. Túlórázol, tűrsz, robotolsz. De tényleg megérkezel egyszer?
Év végén vagy éppen év elején a legtöbb cégben a beosztottak tűkön ülve várják, a vezetők meg izzadva készítik az adott személy éves teljesítményértékelését. Azonban nagyon sok cégben ez több sebből vérzik.
Hétvégére minden erőm elmegy. Szombaton csak vegetálok, vasárnap pedig már ott a gombóc a torkomban, hogy holnap újra menni kell. Közben tele a puttony ígéretekkel, álmokkal. Megyek. Csinálom. Valahogy bírom. De minek?