Az önbizalom melyik fán terem?

2017. november 25. 14:05 - Kézai András


hackyourself-zsuszigodor.png

Az önbizalom melyik fán terem?

Semelyiken.

Tipikusan az a gyerek voltam, aki a lúzer a filmben, a stréber a könyvben és az iskolai életben ő a picsogós kislány. Érzékeny voltam, de jól tanultam, cserébe viszont semmi másban nem voltam jó. Gyermekkoromban egészen odáig jutottam, hogy képtelen voltam elhinni magamról, ha valamit mégis jól csináltam és nem rosszul.

A gyermekkor egy olyan betegség, amelyből nagyon nehéz kigyógyulni – szokták mondani. Minden, amit gyermekként kaptál, kértél és vágytál, az a felnőtt életedet megalapozó betonágyban kap helyet. Az én betonkockámban számos kínos pillanat, elfecsérelt idő, be nem teljesedett kívánságok és megannyi elérhetetlen álom sorakozott, így könnyű volt olyan felnőtté válnom, aki bár hegyeket mozgat meg, ha szükséges, nem hisz a saját erejében és nem büszke semmire, amit elért.

Sokáig azt gondoltam, hogy vannak olyan emberek, akiket a sors önbizalommal megáldott és vannak olyanok, akiket pedig nem. Az utóbbi csoport tagjaként egyre gyakrabban éreztem azt, hogy a szorongásaim lebénítanak, a változástól és a komfortzónám elhagyásától való félelem teljesen tehetetlenné formál. Míg nem eljutottam oda, ahonnan azt hittem, hogy nem lehet már visszajönni.

Számomra hatalmas lökést adtak a külső visszajelzések. Azt gondolom, hogy a magabiztosságom egy részét, vagy legalábbis az indulócsomag egy darabját, a külső segítség adta. Ha mások nem hittek volna bennem, talán soha nem hiszem el, hogy értékes lehetek és továbbra is ugyanazt a tábort erősíteném. Egy idő után viszont kénytelen voltam felülvizsgálni a korábbi véleményem és megbarátkozni a gondolattal, hogy valószínűleg nem véletlenül bátorítanak annyian, annyi helyről.

Elérhetsz bármit és lehetsz akárhol. Az önbizalom nem válogat, amikor megtalálod azt, amiben elveszel, amikor két lábbal állsz a földön és mégis szárnyalsz, akkor egyszercsak dagad a mell és gyorsabban dobog a szív. Izgulsz még, mert nem tudod mi vár rád, de egy dologban biztos vagy: akármilyen magas az a fa, te megmászod majd.

Az önbizalom nem azt jelenti, hogy mindent meg tudunk csinálni, vagy bármire képesek vagyunk. Az önbizalom azt jelenti, hogy biztos alapra állítod a létrát, hogy nem csak külső segítséggel, mások vállán kapaszkodva érsz a csúcsra, hanem saját önerődet felhasználva, esetleg lassabban. De biztosan. Az önbizalom nem létezik célok, álmok és remény nélkül. Hinned kell abban, amit csinálsz és hidd el, gyökeret ereszt mégis az a fa.

Csak már nem keresed. Mert tudod, hogy benned van és nem az ágaira van szükséged, hiszen a törzs te magad vagy. Kibélel, mint a sejtjeid és az ujjbegyed is bízik benned majd, ha gondozod.

Vendégposztoló:

Kun Zsuzsi

Hack Yourself megjegyzés:

Kezdetben segíthet, ha másoktól kapott visszajelzésekre támaszkodsz. Azonban ez csak nagyon rövid ideig ad erőt. Ilyenkor elveszítheted önmagad, mivel bármit megteszel majd, egy-egy újabb külső megerősítésért. Hosszútávon a fókuszod magadról eltolódik másokra.

A céljaid, álmaid megvalósításához szintén nagyon fontos, hogy magabiztos legyél. Ellenkező esetben a legkisebb probléma (ami biztos, hogy jönni fog) kibillent majd. De ahogy Zsuzsi mondja: „ a törzs Te magad vagy”!

Köszönjük Zsuzsinak, hogy megosztotta a gondolatait!