2 hajszolt dolog, ami mégsem tesz boldoggá

2018. szeptember 18. 14:55 - Haffner Péter

hackyourself-2-hajszolt-dolog-ami-nem-tesz-boldogga-jpg-928-600.jpg

Szépség és pénz. Két olyan veszélyes „méreg”, amitől talán tudat alatt is boldogságot remélünk, aztán érkezik a csalódás. De miért várjuk egyáltalán ezektől a dolgoktól a boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet? És mi az oka annak, hogy hajszolva a két dolgot sokszor mégsem leszünk boldogabbak?

Emlékszel mi volt gyerekként? Nézd meg Zolit, ő milyen ügyesen számol már! Kislányom, látod, az Anna milyen szépen színez! Te is úgy csináld! Csak hármasod van rajzból? Pedig az osztályban szinte mindenkinek ötöse van!

Innen indul minden. Már gyerekként is arra „terelnek” a szüleink, hogy másokkal foglalkozzunk. Persze nem tudatosan és nem szeretnének „kárt” okozni, de mégis ezt teszik. Azt kódolják az agyunkba, hogy az számít igazán, hogy máshoz képest hol tartunk, kik vagyunk.

Természetesen vannak szülők, akik ezeket a dolgokat felismerve folyamatosan mondják, hogy ne máshoz hasonlítsd magad, de közben a cselekedeteik nem ezt mutatják. Sokszor foglalkoznak azzal, hogy más hova megy utazni, milyen autója, vagy lakása van, vagy éppen hogy néz ki. Tehát a mintát ők is ugyanúgy szolgáltatják, sőt még talán rosszabb is itt a helyzet, mert egyáltalán nem ön azonos a viselkedésük.

Szóval így indulunk el az életben. A mással foglalkozás és a méricskélés hamar belénk ivódik. Erős mintázatként rögzül bennünk. Hiába tudjuk, hogy nem külső dolgoktól, tárgyaktól, pénztől, vagy a szépségtől kellene várni a boldogságot, a bevésődött mintázat sajnos annyira meghatározó, hogy felnőttként is folyamatosan azt nézzük, hogy más milyen, hol tart, mennyi pénze van, milyen tárgyak veszik körül. Hiszen jobbnak KELL lennünk, mint a másik. Szebbnek, jobbnak, ügyesebbnek.

hackyourself-2-hajszolt-dolog-928-500-jpg.jpg

A boldogságunk alapja az kellene, hogy legyen, hogy magunkhoz képest miben fejlődtünk, miben tudtunk előrelépni. Értékelni kellene, hogy mit értünk eddig el és nem csak folyton vágyakozni valami irányába, amitől a boldogságot várjuk. A boldogsághoz meg kellene ismernünk magunkat.

De mindez nem megy, mert ott van a nagyon erős minta. Méricskélünk, figyelünk, hasonlítunk. Hiába látunk csak egy képet a telefonon, mégis azt gondoljuk, hogy ő azzal az alakkal, autóval, házzal boldog. Él bennünk egy remény, hogyha mi is elérjük ezeket a dolgokat, akkor beköszönt a nagybetűs boldogság.

Csak hajszolunk, kergetjük a pénzt, építjük a karriert, edzünk, hitelt veszünk fel egy új tévére vagy egy 300 lóerős autóra, feltöltetjük a szánkat. Várjuk a boldogságot, de az csak nem érkezik.

Nem tesz boldoggá sem a pénz sem a tárgyak. Persze az illúzió nagyon csábító, de mégsem működik. Ha így lenne, akkor minden anyagi javakban bővelkedő ember boldog lenne. És persze esélytelen lenne, hogy boldog legyen egy szegény ember autó és tökéletes test nélkül. De nem így van.

Ha úgy érsz el az életben szép dolgokat, anyagi javakat, szépséget, hogy egyébként ezek nélkül is boldog és kiegyensúlyozott vagy, akkor minden rendben van. Akkor ezek a dolgok csak következmények az életedben és akkor is boldog leszel, ha kisebb lakásba kell költöznöd, vagy nem tudsz olyat ruhákat hordani, mint eddig.

Ha viszont külső dolgoktól, pénztől, tárgyaktól, vagy éppen a szépségtől várod a boldogságot, akkor nem nehéz belátni, hogy mivel ez csak egy folyton hajszolt célrendszer, mindig több és több fog kelleni. Hiába éred el a több pénzt, a jobb házat, elégedetlen leszel. És persze mész majd tovább, hajszolva és kergetve a boldogságot. Csak soha nem érkezel meg.

Megoldást egyedül az jelent, ha megismered és fejleszted önmagad. Ha szembenézel a gyengeségeiddel, ha felismered a rossz mintázatokat és elindulsz a saját magad megerősítése és megismerése útján. Ha rájössz arra, hogy a boldogságodat ne külső dolgoktól reméld, hanem önmagadban keresd.