Nyugati remények, magyar valóság

2018. november 29. 13:18 - Haffner Péter

Miért nem sikerül jól sokaknak a külföldi munkavállalás?

hackyourself-nyugati-remenyek-magyar-valosag-928-500-jpg.jpg

Szerencsét próbálni nyugaton. Van, aki csak tervezi. Van, aki már túl van rajta. És olyan is akad, aki bele sem vágna. Egy azonban biztos. Mindenkinek van róla véleménye. Az ítélkezés tengerben azt kerestem, hogy mi áll a sikerek és bukások mögött.

Sok emberrel beszélgettem a témáról az elmúlt években. Most megosztom veletek, hogy mi az a közös pont, ami a siker sztorik mindegyikénél fellelhető. Ami nélkül nagy valószínűséggel csalódás lesz az európai kaland.

Az, hogy valaki külföldre megy dolgozni mindig egyedi történet. Egyedi a motiváció és egyediek a körülmények is. Sokszor az elkeseredés áll a dolgok mögött. Kint jobb lesz. Ennél csak jobb lehet.

Aztán mégis a legtöbben csalódottan térnek haza. Magyarázat persze mindig van, hogy ott kint miért nem sikerült. Mások hibáztatása is elő kerül. Meg, hogy a körülmények miért nem voltak ideálisak. Az viszont kevesebbszer hangzik el, hogy én mit tudtam volna jobban átgondolni, megtervezni, menedzselni.

Pedig ezen nagyon sok múlik. Persze, ha mindent előre átgondolsz és megtervezel, akkor is jöhetnek buktatók, kudarcok. Sőt jönni is fognak. De itthon is jönnének. Vagyis nem az számít elsősorban, hogy helyileg hol vagy.

Hanem, hogy mennyire van meg benned az, hogy a nehézségek pillanatában is azon gondolkodj, hogy hogyan fogod megoldani a helyzetet, hogyan fogsz előrébb jutni. Én azt látom, hogy ez az a pont, ami a külföldi siker történeteknél mind fellelhető.

hackyourself-nyugati-remenyek-magyar-valosag-2-928-500-jpg.jpg

Amikor nagy az elkeseredettség, komoly a belefásultság már itthon, akkor természetesen komoly remények támadnak hirtelen a külföldi jobb lehetőségek kapcsán. Könnyen kialakul egy csodaváró hangulat.

De az az igazság, hogy idegen környezetben, a család és a barátok nélkül, sokszor olyan munkát végezve, amin bőven túlmutatnak a képességeid, nagyon nehéz sikeresen boldogulni. És egy ilyen szituációban még inkább kijön, hogy mennyire vagy tudatos és pozitív.

Én azt látom, hogy itthon is az boldogul, az él meg könnyebben, aki folyton azt keresi, hogyan tud még jobb lenni. Hogyan tudja az elé kerülő nehézségeket megoldani. Hogyan tud a kudarcokból tanulni. Ezek az emberek a célokra és a problémák megoldására koncentrálnak.

És természetesen ezzel a hozzáállással külföldön is sikeresek lesznek. Hiába helyezkednek el kezdetben egy neves kávézó lánc mosogatójaként, hamar előre fognak jutni. Mert az jár a fejükben teljesen tudatosan, hogy mit és miért csinálnak. Ezt a vezetés is gyorsan fel szokta ismerni, így könnyen a kiszolgáló pultnál találják magukat.

A többieknek meg sokszor sajnos marad a panaszkodás, a kesergés. A mutogatás körülményekre, a politikára, a főnökre, a kollégákra. A dolgok előre tervezése, a célok aktualizálása, a motiváció keresése és fejlesztése helyett marad a negatív hangulat, meg a miért nem lehet boldogulni itt meg ott kérdéskör.

Én abban hiszek, hogy az emberek rengeteg mindent tudnak saját magukért tenni. Csak sokszor ez a nehezebb út, és könnyebb a panaszkodásba menekülni. És persze az sem segít, hogy magunk körül inkább a negatív hangulat dominál, mintsem a tenni akarás. Na és ez az igazi magyar valóság sajnos. A nyugati remények pedig köszönik szépen, jól megvannak, de meg is maradnak az ábrándozás szintjén.