A pszichológiát gyakran éri az a vád, hogy csak a betegségekkel, traumákkal foglalkozik. Általában akkor keresünk fel egy terapeutát, ha valami problémánk van, illetve a tudományos könyvek is inkább foglalkoznak a beteg elme leírásával, mintsem az egészséges működés bemutatásával.

Szerencsére ma már egyre jobban szem elé kerül a pszichológia másik oldala, ami a boldogsággal foglalkozik. Ide tartozik Csikszentmihályi Mihály, Martin Seligman és Daniel Kahnemann híres munkásságai, amik az egészséges elme fejlesztésével foglalkoznak. Azért javaslom, hogy olvassatok az említett személyek után, mert a pozitív szemléletet tudományosan közelítik meg, ami hasznosabb tud lenni, mint egy Choelo aforizmagyűjtemény, vagy egy „hogyan legyél gazdag” könyv. Sőt…de ezekről ismeritek a véleményem.

Egy előző cikkben (katt) írtam a tanult tehetetlenségről, ami egy emberbe kondicionált gát, hogy megakadályozza azt, hogy bizonyos dolgokat tegyen. Például, ha valamiért átakarunk mászni egy kerítésen, amiben áram van, a 3. próbálkozás után már nem megyünk oda és fogjuk meg, bármennyire is szeretnénk átjutni. A probléma ott van, hogy egy idő múlva hiába szűnik meg az áram a kerítésben és már könnyedén át lehetne mászni rajta, az elménk a régi tapasztalatok miatt eleve elveti a próba későbbi lehetőségét. Szerintem mindenki tud 100 vagy 1000 példát mondani mondjuk az iskolából, ahol hasonló szép kondicionáláson ment keresztül. Ennek következményeként, elkezdjük a környezetünket hibáztatni, csodára várunk vagy rágódunk…de a lényeg, hogy nem fogunk elindulni kerítést mászni újra.

Seligman – Tanult optimizmus megközelítése azt bizonyítja be, hogy a tanult a rossz szokásainkat, félelmeinket, hiedelmeinket, gátlásainkat felül lehet írni, hasonló módon, ahogy az kialakult bennünk.

Az egyik legfontosabb, hogy megtanuljuk az életünk feletti kontroll képességét.

Hú de egyszerűen hangzik :) Sajnos nem az. Sőt, gyakran nem is értjük, hogy mi is az.

Az egész onnan indul, hogy hiszem, és tudom képes vagyok változtatni. Képes vagyok azt tenni, amit akarok, ami nekem jó. Képes vagyok dönteni, nem reagálni, hanem dönteni!!!

Enélkül a hiedelem nélkül, bizony lehetetlen a bennünk rögzült negatív szokásokat felülírni. Erre nem is tudom, hogy van-e használható gyakorlat. Én úgy gondolom, hogy az ember egyszer csak egy úton, ahogy fejleszti magát, ahogy megismeri magát, eljut egy pontra, ahol rájön ő ül a kormánynál.

Talán minden felett ez a legfontosabb és ezért kell előre haladni folyamatosan, mert a tudás, a felismerés nem fog magától jönni.