A saját utadat, vagy a Neked kijelöltet járod?

2017. augusztus 31. 16:29 - Haffner Péter

2 dolog, ami eltérít az önmegvalósítástól

hackyourself-sajat-ut-jpg-928-600.jpg

Tanulás, karrier, boldog család és anyagi javak. Haladunk egy úton, amit jónak gondolunk, meg amit a társadalmi normák szerint helyesnek tartunk. Aztán egy napon azt vesszük észre, hogy csak bámulunk ki az ablakon és nem stimmel valami. Lehangoltak vagyunk és elveszettnek érezzük magunkat. "Tényleg jó helyen vagyok?" "Tényleg ez az én utam?"

Nem vagy egyedül, szinte mindenkiben megfogalmazódik a kérdés, hogy a saját útját járja-e, hogy az életében az önmegvalósítás dominál, vagy igazából csak sodródik és a külső elvárások szerint él.

Az önmegvalósítás persze nem önzést jelent. Nem azt, hogy csak magadra figyelsz a magánéletedben, vagy a munkádban. Hanem azt, hogy erős és valós önbecsülés, önszeretet mellett tudod, hogy mire van szükséged. Mi az, ami a számodra és a környezeted számára is elhozza a kiteljesedést a jelenben és a jövőben egyaránt.

Több tényező is létezik, amely eltéríthet az utadról. Most két dologról olvashatsz, amely előidézi, hogy a saját utad helyett egy olyat járj, ami nem a Te vágyaidra épül és amiben nem is érzed jól magad. Lássuk!

Megfelelés

Az ember vágyik arra, hogy mások elfogadják. Ez természetes. Azonban ez a vágyódás annál erősebb, minél komolyabb gond van a magabiztosságunkkal és az önbizalmunkkal. Ott kezdődik az igazi probléma, ha már szükségletté válik az, hogy elfogadjanak minket. Ekkor azért teszünk meg sok mindent az életben, mert már túlzóan vágyunk arra, hogy megfeleljünk mások elvárásainak.

Azt érezzük, hogy akkor vagyunk valakik, ha mások véleménye pozitív rólunk. Saját énképünket nem belülről jövő impulzusok, hanem a kívülről jövő vélemények alakítják. Például a társadalmi elvárások. Akkor vagy „valaki”, ha ennyi idősen már családod és gyereked van, mellette egy szép karrierrel, házzal és autóval.

Azért teszünk meg dolgokat, hogy más tetszését kivívjuk. És végül mindegy kinek a „tetszését” szeretnénk elnyerni, a társadalomét, a párunkét, vagy a főnökünkét, ez a fajta megfelelés biztosan eltérít minket a saját utunkról. Hiszen tetteidet nem a saját szükségleteid, vágyaid vezérlik, hanem külső hatások.

hackyourself-sajat-ut2-sad-woman-jpg-928-600.jpg

Túlzott alkalmazkodás

Normális, hogy az életünkben sok mindenhez alkalmazkodunk. Például szabályokhoz és társadalmi normákhoz. Azonban amikor ez az alkalmazkodás túlzóvá válik, az azért van, mert túlzott módon keressük a saját biztonságunkat. Kényelmet és biztonságot jelent a számunkra, hogy nem változtunk olyan szabályokon, folyamatokon és gondolatokon, amelyek már idejét múltak.

A biztonságérzet keresés miatt jellemzővé válik a csak „nehogy hibázzunk”, illetve „az eddig is jó volt ez így, ezután is jó lesz” hozzáállás. Az van bennünk, hogy ez a „normális”, eddig is így működtek a dolgok, ezért inkább ne vállaljunk kockázatokat. Azonban az élet mindig változik, ezért a hamis biztonságérzetért fenntartása folyamatosan felőröl minket.

Az új kipróbálása nélkül nem tudjuk igazán megtalálni saját magunkat, mert azt az utat járjuk, amelyet a szabályok és elvárás rendszerek diktálnak nekünk. A mások alkotta szabályok és az ebből fakadó korlátozott mozgástér pedig a legtöbbször nem megfelelő a számunkra.

Legyen szó magánéletről vagy a munkáról, életünk során sokszor megfogalmazódik bennünk, hogy helyes úton járunk-e. Azonban elkerüljük a mélyebb magunkba nézést, és elrejtjük az érzéseinket. Meghátrálunk, és nyomban védekezési stratégiát alkalmazunk a biztonságérzetünk megvédése érdekében.

Mind a megfelelés, mind az túlzott alkalmazkodás egy láthatatlan, de nagyon veszélyes elem. Szépen csendben térítenek Téged le a saját utadról. Merd megkérdőjelezni a világ által tutinak mondott dolgokat és figyelj arra, hogy ne folyton másnak megfelelve éld az életed!  

 

komment
süti beállítások módosítása