A pszichológiát gyakran éri az a vád, hogy csak a betegségekkel, traumákkal foglalkozik. Általában akkor keresünk fel egy terapeutát, ha valami problémánk van, illetve a tudományos könyvek is inkább foglalkoznak a beteg elme leírásával, mintsem az egészséges működés bemutatásával.

Y generáció. Állandó útkeresésben vagyunk, és úgy érezzük, hogy soha nem érkezünk meg sehova. A pénzt, a boldogságot és a szórakozást hajszoljuk. Nem házasodunk, vagy ha igen, akkor elválunk. Szóval sérültek vagyunk. Ezt halljuk most már szinte naponta.

Hányszor érzed azt, hogy a másik nem érti, amit mondasz? Sőt, ő a hülye, mert nem ért meg.

Az agynak iszonyatosan sok információt kell feldolgozni másodpercről másodpercre (még azoknak is, akik a kanapén ülve töltik az életüket), ezért az agy egyszerűsít, egyszerűsít és egyszerűsít ahol tud. Ez a szuperszámítógép a meglévő sémáink alapján próbálja a leggyorsabb válaszokat kidobálni. Miért? Mert évezredekig nem volt idő filozofálgatni a sztyeppén, ahol minden, ami mozgott próbált megenni. Az „ősember” szoftver még mindig fut bennünk, azonban lássuk be, már nem hoz annyi hasznot, mint anno.

Napi pörgés, rohanás. Érzed, hogy valami nem stimmel veletek, de nem foglalkozol vele. Majd megoldódik. Majd rendbe jövünk. Ha tesztek érte, persze rendeződhetnek a párkapcsolati gondok, de a javulás sokszor csak ideig-óráig tart. De miért?

10 emberből csak 3 érzi úgy, hogy igazán jól mennek a dolgok a munkában. A többiek vagy túlélnek, vagy egyszerűen csak biztonsági játékosként várják, hogy majd egyszer jobb lesz.

Új helyen kezdesz. Elindul az ígéret cunami magasabb fizetésről, menő pozícióról, céges autóról, javuló körülményekről, meg persze a lehetőségekről, a célokról, stratégiáról. Aztán telnek az évek. Az ígéret lufi pedig vagy elszáll az egyre csak szaporodó szürke felhők között, vagy egyszerűen kidurran.

Mi folyik itt? Hétvégén a kisföldalattin utaztam. Nem szép dolog más telefonját nézni, de a nagy tömegben egy lány fölött állva most nem annyira volt nehéz. Vizes volt még kicsit a haja, a Széchenyi Gyógyfürdőben volt. Friss, strandolós képek a telefonján. Megnézett pár képet, majd megnyitott egy alkalmazást.

Előző bejegyzésünkben olvashattál arról, hogy körülbelül milyen munkavállalói típusokat láttunk az eddigi munkánk során. Persze vannak átmenetek, meg vannak ezektől eltérőek, de törekedtünk arra, hogy a dolgozók nagy százalékát lefedjük.

Van, aki alig várja a nap végét és szinte minden reggel gyomorgörcsökkel megy munkába, és van, aki kihívásokat és lehetőségeket lát és élvezi azt, amit csinál. Lehet egyáltalán tipizálni a munkavállaló típusokat? Ha igen, akkor melyik csoportba vajon mennyien tartoznak? És Te vajon melyikbe tartozol?